Egy nemrégiben hallott híradásból szembesültem a ténnyel, hogy hazánkban sajnos sok ember szenved valamilyen pszichiátriai betegséggel, mentális, illetve viselkedési zavarokkal. Felmerült bennem a kérdés, milyen ellátást biztosít számukra a hazai egészségügyi rendszer? Az alábbi cikkben a legfontosabb tudnivalókat szeretném Önnel megosztani. (1)
A pszichiátriai betegek állapotuknál fogva különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak, ezért jogaikat fokozottan védeni kell. Az emberi méltóságukat nem lehet korlátozni, nem lehet őket kínzó, embertelen vagy megalázó bánásmódban részesíteni. Amennyiben állapotuk engedi, lehetővé kell tenni, hogy kezelésük családjuk társaságában, lakókörnyezetükben történjen. Előfordulhat, hogy a beteg veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít, ebben az esetben jogai korlátozhatók, így személyes szabadsága is.
Veszélyeztető magatartás esetén a beteg saját vagy mások életére, testi épségére, egészségére jelentős veszélyt jelenthet, és ha a szükséges kezelést nem kapja meg, annak hiánya állapotának további romlását eredményezheti. Közvetlen veszélyeztető magatartás esetén ez a veszély nem csak súlyos, hanem közvetlen is, és a beteg azonnali kezelésre szorul.
A beteg személyes szabadsága fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichikai módszerekkel vagy eljárásokkal, így például az intézet elhagyásának megakadályozásával, a beteg lekötözésével, illetve gyógyszer alkalmazásával korlátozható. A beteg érdekeit védő szabályok, hogy a korlátozás csak addig tarthat, illetőleg olyan mértékű és jellegű lehet, amely a veszély elhárításához feltétlenül szükséges, valamint, hogy a beteg állapotát folyamatosan ellenőrizni kell a korlátozás ideje alatt.
A beteg részt vehet terápiás foglalkoztatáson, illetve önként részt vehet a pszichiátriai intézet fenntartására szolgáló munkák elvégzésében, amiért díjazás jár a részére.
A pszichiátriai betegek ellátását, felügyeletét és gondozását a nap 24 órájában a pszichiátriai intézetek biztosítják. Az intézeti gyógykezelésnek három típusát különböztethetjük meg: az önkéntes, a sürgősségi és a kötelező gyógykezelést. Vannak olyan esetek, amikor a beteg maga ismeri fel, hogy valamilyen pszichiátriai betegségben szenved, ezért kezelésébe az intézetbe való felvételét megelőzően, írásban beleegyezik. (Ez az önkéntes gyógykezelés). Amennyiben a beteg közvetlen veszélyeztető magatartása szükségessé teszi az azonnali intézeti kezelést, az azt észlelő orvos intézkedése alapján veszik kezelésbe.(Ez a sürgősségi gyógykezelés).
A beteg felvételét követően a pszichiátriai intézet vezetője 24 órán belül értesíti a bíróságot, egyúttal kezdeményezi az intézetbe szállítás indokoltságának megállapítását és a beteg kötelező gyógykezelésének elrendelését. Abban az esetben, ha a beteg állapota miatt sürgősségi gyógykezelése nem indokolt, de veszélyeztető magatartást tanúsít, az orvos kezdeményezésére a bíróság elrendeli a gyógykezelését (kötelező gyógykezelés).
A beteg érdekében kezelését folyamatosan felül kell vizsgálni. Ha az állapota miatt nem szükséges az intézeti kezelése, azt meg kell szüntetni.
Lásd: az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 188. § -201. §