Milyen esetben tagadhatja meg az orvos az ellátásunkat?

Több cikkünkben foglalkoztunk már azzal, hogy a betegnek milyen jogai vannak egészségügyi ellátása során. Most nézzük meg, hogy az orvosnak joga van-e dönteni abban a kérdésben, hogy ellátja-e a hozzá forduló beteget, illetve melyek azok a helyzetek, amikor az orvosnak kötelessége is megtagadni az ellátást. (1)

A megtagadás okai

Az orvos a beteg vizsgálatát akkor tagadhatja meg, ha más beteg azonnali ellátásra szorul. Ez a helyzet érthető, hiszen a sürgős esetek mindig elsőbbséget élveznek. Az orvos hivatkozhat a beteghez fűződő személyes kapcsolatára is az ellátás megtagadásakor, például rokoni kapcsolatra. Előfordulhat ugyanis, hogy az orvos nem tudna elfogulatlan lenni beteg hozzátartozójával szemben. Fontos ugyanakkor, hogy ezekben az esetekben se maradjon a beteg ellátás nélkül, így egy másik orvoshoz kell irányítani a beteget. Ha a beteg állapotát nem befolyásolja károsan, megtagadási okok lehetnek az alábbiak:

  • ha az orvos úgy gondolja, a beteg ellátása ellenkezik erkölcsi felfogásával, lelkiismereti vagy vallási meggyőződésével (ilyen lehet például a művi abortusz elvégzése) vagy,
  • ha a beteg vele szemben sértő vagy fenyegető magatartást tanúsít (kivéve, ha e magatartást betegsége okozza).

Ezekben az esetekben a beteget másik orvoshoz kell irányítani vagy javasolni kell, hogy saját érdekében forduljon másik orvoshoz. Megtagadható az ellátás, ha a beteg együttműködési kötelezettségét súlyosan megszegi (például nem tájékoztatja megfelelően az orvost a kórelőzményéről, nem tartja be az utasításokat vagy a kórház házirendjét, vagyis saját maga nehezíti meg az ellátását), illetve, ha az orvos a saját életét vagy testi épségét veszélyeztetné a beteg magatartása miatt (például a beteg fertőzőképessége független a magatartásától, így általában emiatt nem tagadható meg az ellátás).

További szituációk

Bizonyos helyzetekben az orvos köteles megtagadni a beteg vizsgálatát és további ellátását, példaként említve, ha erre saját egészségi állapota következtében fizikailag alkalmatlan. Érthető, hogy ha maga az orvos is valamilyen betegségben szenved, nem várható el tőle a beteg megfelelő ellátása.

Amennyiben az orvos már megvizsgálta a beteget, további ellátása elutasítható, ha

  • a vizsgálat alapján megállapítja, a beteg egészségi állapota orvosi ellátást nem igényel,
  • a beutaló orvos által javasolt vagy a beteg által kért kezelés szakmailag nem indokolt.

Ha az adott egészségügyi szolgáltatónál nincsenek meg azok a feltételek, amelyek az ellátáshoz szükségesek, akkor a beteget egy másik, a szükséges feltételekkel rendelkező szolgáltatóhoz kell beutalni. Ha a beteg állapota nem igényel azonnali beavatkozást, a vizsgálatot végző orvos egy későbbi időpontra is visszarendelheti a beteget. Ha az orvos azt állapítja meg, hogy a beutaló orvos által javasolt vagy a beteg által kért ellátás jogszabályba vagy szakmai szabályba ütközik, az ellátást megtagadja. (Például a terápiás protokolltól szakmailag indokolatlanul el kellene térnie.)

Lásd

(1) az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 131. § - 133. §