Egészségügyi ellátásunk folyamatában számos döntést kell meghoznunk, kezdve azzal az egyik legfontosabb kérdéssel, hogy kívánunk-e egyáltalán ellátást igénybe venni, folytatva azokkal az eldöntendő kérdésekkel, hogy beleegyezünk-e az egyes vizsgálatok, beavatkozások elvégzésébe, vagy visszautasítjuk azokat. Lényeges, hogy ezzel a jogunkkal felelősségteljesen kell élnünk, hiszen egészségi állapotunkról döntünk. Előfordulnak olyan esetek, amikor e jog csak más személy közreműködésével gyakorolható, mint például egy gyermek esetén szülője segítségére van szükség.
Amennyiben a beteg cselekvőképes (tehát cselekvőképességét a törvény nem korlátozza, illetve a bíróság nem rendelte el gondokság alá helyezését), jogosult az ellátásba beleegyezni vagy visszautasítani azt. A cselekvőképes beteg (ideértve a 16. életévét betöltött kiskorút is) közokiratban, teljes bizonyító erejű magánokiratban vagy - írásképtelensége esetén - két tanú együttes jelenlétében megtett nyilatkozattal megnevezhet egy másik cselekvőképes személyt is, aki jogosult helyette e jogokat gyakorolni, és aki részére az ellátásával kapcsolatos tájékoztatást az orvosnak meg kell adnia. A beteg azonban bárkit ki is zárhat e jogok gyakorlásából, ha nem szeretné, hogy az illető személy döntsön az ellátásával kapcsolatban.
Előfordulhat, hogy életünk későbbi szakaszában cselekvőképtelenné válunk, erre az esetre közokiratban visszautasíthatunk bizonyos vizsgálatokat, beavatkozásokat, valamint megnevezhetjük azt a személyt, aki helyettünk a beleegyezés, visszautasítás jogát gyakorolhatja.
Ha a beteg cselekvőképtelen, és nincs olyan személy, akit a beteg cselekvőképes állapotában felhatalmazott e jog gyakorlására, a beleegyezés és visszautasítás jogát az alább felsorolt személyek gyakorolhatják. A beteg törvényes képviselője, ennek hiányában a beteggel közös háztartásban élő, cselekvőképes házastársa vagy élettársa, ennek hiányában gyermeke, ennek hiányában szülője, ennek hiányában testvére, ennek hiányában nagyszülője, ennek hiányában unokája. Az előbb felsorolt hozzátartozó hiányában a beteggel közös háztartásban nem élő, cselekvőképes gyermeke, ennek hiányában szülője, ennek hiányában testvére, ennek hiányában nagyszülője, ennek hiányában unokája gyakorolhatja e jogokat.
Fontos, hogy e személyek csak akkor élhetnek ezzel a joggal, ha a beteg cselekvőképes állapotában nem zárta ki őket ebből. Az egy sorban nyilatkozattételre jogosultak (tehát ha például több gyermek vagy testvér van) ellentétes nyilatkozata esetén a beteg egészségi állapotát várhatóan legkedvezőbben befolyásoló döntést kell figyelembe vennie az orvosnak. Az orvosnak a felsorolt személyeket kell tájékoztatnia az ellátásról, akiknek a tájékoztatást követően kell nyilatkozniuk. E nyilatkozatuk azonban csak az orvos által javasolt invazív beavatkozásokhoz történő beleegyezésre terjedhet ki, és főszabály szerint nem érintheti hátrányosan a beteg egészségi állapotát (a beavatkozással fölmerülő kockázatoktól eltekintve), így különösen nem vezethet a beteg súlyos vagy maradandó egészségkárosodásához.
A korlátozottan cselekvőképes személyek jognyilatkozatának érvényességéhez kiskorú esetén a törvényes képviselő (általában a szülő), nagykorú esetén a gondnok hozzájárulása szükséges. Kiskorú esetén az egészségügyi ellátással kapcsolatos nyilatkozatot a törvényes képviselő önállóan is megteheti. Nagykorú esetén a gondnok akkor járhat el önállóan, ha azonnali intézkedést igénylő esetről van szó.
E személyek (valamint a beteg által cselekvőképes állapotában, e jog gyakorlására felhatalmazott személy) nyilatkozatára is érvényes az a rendelkezés, hogy csak az orvos által javasolt invazív beavatkozásokhoz történő beleegyezésre terjedhet ki, és főszabály szerint nem érintheti hátrányosan a beteg egészségi állapotát (a beavatkozással fölmerülő kockázatoktól eltekintve), így különösen nem vezethet a beteg súlyos vagy maradandó egészségkárosodásához.
(1) az egészségügyről szóló 1997. CLIV. törvény („Eütv.”) 15. § - 16. § (2) „A beteg testébe bőrön, nyálkahártyán vagy testnyíláson keresztül behatoló fizikai beavatkozás, ide nem értve a beteg számára szakmai szempontból elhanyagolható kockázatot jelentő beavatkozásokat.” (Eütv. 3. § m) pont)