Több embertől hallottam már, hogy nem szeretnek orvoshoz járni, személyes problémáikat, esetleg kellemetlen panaszaikat idegen emberekkel megosztani. Lényeges azonban, hogy a beteg minél pontosabban elmondja az orvosának, miért fordult hozzá, hiszen az orvos úgy tudja a pontos diagnózist felállítani. Biztosak lehetünk abban, hogy az orvos bizalmasan fogja kezelni az általunk közölt információkat, tekintettel arra, hogy őt titoktartási kötelezettség terheli. Természetesen előállhatnak olyan helyzetek, amikor nem köti ez a kötelezettség. Ezek a kivételes esetek azonban a beteg, illetve embertársai érdekeit szolgálják. (1)
Betegként magunk döntünk arról, milyen információkat osztunk meg az egészségügyi ellátásunkban részt vevő személyekkel. Dönthetünk arról is, hogy ezek a személyek kiknek adhatnak felvilágosítást betegségünkről, annak várható kimeneteléről, illetve egészségügyi (az egészségi állapotunkra vonatkozó) adatainkat kik ismerhetik meg. Bizonyos esetekben adataink közölhetőek a hozzájárulásunk nélkül is. Példaként említhető, ha azt mások életének, testi épségének és egészségének védelme szükségessé teszi, vagy ha az egészségi állapot károsodásához vezethet az, ha a beteg ápolását, gondozását végző személy nincs minden szükséges információ birtokában.
Betegként jogunk van ahhoz is, hogy vizsgálatunk, gyógykezelésünk során csak a bennünket ellátók, valamint azok a személyek legyenek jelen, akiknek a jelenlétéhez hozzájárultunk. Sok esetben megnyugtató lehet, ha házastársunk vagy valamelyik szülőnk jelen van az orvossal való konzultáció vagy kivizsgálás során. A rendelőknek, kórházaknak ügyelniük kell arra, hogy olyan körülmények között vizsgáljanak, kezeljenek bennünket, hogy akaratunk ellenére mások azt ne láthassák. Természetesen, ha a beteg életét kell megmenteni, vagy sürgősen kell az orvosnak cselekednie, előfordulhat, hogy ennek más személyek is tanúi lesznek.
Kórházi benntartózkodásunk alatt is jogunk van arról dönteni, hogy kik értesíthetők kórházi elhelyezésünkről, egészségi állapotunk alakulásáról. Betegenként eltérő lehet, hogy mi a legideálisabb. Valakinek gyorsabban megy a gyógyulás, ha hozzátartozói, barátai rendszeresen látogatják, míg valaki jobban szeret nyugodt körülmények között, az ismerősök kérdései, tanácsai nélkül lábadozni. Ha viszont megnevezünk értesítendő személyt, a kórház köteles őt tájékoztatni kórházi elhelyezésünkről, illetve egészségi állapotunk jelentős mértékű változásáról.
Fontos tudni, hogy a titoktartási kötelezettség nemcsak az orvost, hanem az ellátásunkban részt vevő más egészségügyi dolgozókat is terheli, időbeli korlátozás nélkül (ez alól jogszabály vagy a beteg felmentést adhat). Ez a kötelezettség vonatkozik azokra az esetekre is, ha az egészségügyi dolgozó nem közvetlenül a betegtől, annak vizsgálata vagy gyógykezelése során szerez tudomást a beteg valamely adatáról, hanem például úgy, hogy betekint a beteg egészségügyi dokumentációjába!
Jogszabályi háttér: az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 25. §; 138. §