Jogi témájú cikkekben vagy akár egészségügyi ellátása során is találkozhatott már azzal a kifejezéssel, hogy az orvosnak az elvárható gondossággal kell ellátnia a beteget. A jogban nem jártas beteg részére ismeretlenül csenghet ez a kifejezés, azonban fontos, hogy a beteg is megértse, mit értünk ez alatt. Abban az esetben ugyanis, ha az orvos nem az elvárható gondossággal jár el, amellyel összefüggésben a betegnek kára keletkezik, kártérítési felelősséggel tartozhat a beteg irányába.

Fontos, hogy a betegek is tisztában legyenek azzal az eshetőséggel, hogy habár az orvos az elvárható gondossággal jár el, a műtét mégsem úgy végződik, ahogyan azt az orvos és a beteg tervezte. Ezekben az esetben a műtét valamely kockázata következhet be, amelynek esélyét a beteg a műtéthez való beleegyezéssel vállalta. Annak megítélése során, hogy az orvos az elvárható gondossággal vagy a nélkül járt-e el, sok szempontot kell megvizsgálni, szakmai és etikai szabályokat, irányelveket is figyelembe kell venni. Az alábbi fiktív történetünkben mindkét esetre láthatunk példát, ugyanis a műtét során bekövetkezett a műtét egyik kockázata, de egyúttal az orvos sem járt el megfelelően az egész beavatkozás során.

Ilona története - császármetszés

Ilona lombik program keretében esett teherbe hármas ikrekkel. A terhesség első három hónapja nyugodtan telt el, a vizsgálatok jó eredményeket mutattak. A terhesség 24. hetében azonban minden megváltozott. Egyik reggel Ilona erős görcsös fájásokra ébredt, ezért azonnal kórházba ment. A kórházban széleskörű vizsgálatokat végeztek, amelyek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy Ilonát meg kell műteni. A műtét sikeresen lezajlott, de Ilonát veszélyeztetett terhessége miatt nem bocsátották el a kórházból. A kórházi bennfekvés alatt továbbra is időnként alhasi görcsök és fájdalmak jelentkeztek nála. A terhességet egészen a 31. hétig sikerült fenntartani, akkor azonban az orvosok császármetszést javasoltak.

Ilona bízott az orvosok szavában, a műtét menetéről és a lehetséges kockázatokról részletesen felvilágosították, amely alapján belegyezett a beavatkozásba. Műtét közben az operáló orvos a hármas terhesség miatt egy nagyfokban tágult méhet talált, amelynek következtében a húgyhólyag is magasabb helyzetben volt. A sebész igyekezett leválasztani a hólyagot a méh faláról, de a szoros viszonyok és a nagy vérzés miatt a műtéti terület kevésbé volt áttekinthető. A szülészorvos a későbbiekben észlelte, hogy a leválasztás során megsérült a húgyhólyag fala. A sérülés ellátására urológust hívtak a műtőbe, aki be tudta varrni a hólyagon keletkezett sebet. A szülészek ezt követően kiemelték a magzatokat. A műtét végén, a méh falának varrása során a hólyagot és méhet véletlenül összevarrták, amelyet a műtét közben nem vettek észre. Ilonának a császármetszést követően nem voltak különösebb panaszai a sebfájdalmon kívül, pár hét múlva azonban panaszok jelentkeztek nála. A vizsgálatok kimutatták, hogy egy húgyhólyag – méh - hüvely közti rendellenes összeköttetés, ún. sipoly alakult ki nála. Ilonánál újabb műtét elvégzése vált szükségessé.

Ön mit gondol, mikor következett be a műtét egyik kockázata, és mikor mulasztott az orvos?

Az eset alapján látható, hogy a beteg teljes körű tájékoztatást kapott a császármetszésről, volt lehetősége átgondolni, mérlegelni, hogy vállalja-e annak elvégzését. Döntését befolyásolta az ikrek egészsége is, de önrendelkezési jogával élve, megfelelő tájékoztatást követően beleegyezett a műtét elvégzésébe, és ezzel együtt vállalta azok kockázatait is. A műtét során kettő olyan esemény történt, amelyeket fontos külön-külön is megvizsgálnunk.

Az első sérülés a császármetszés megkezdésekor keletkezett, amikor a sebész igyekezett leválasztani a hólyagot a méh faláról, de a szoros viszonyok és a nagy vérzés miatt a műtéti terület kevésbé volt áttekinthető, így sérülést okozott a hólyagon. Ez a típusú sérülés a szakmai szabályok szerint a császármetszés kockázatának tekinthető, amelyről Ilonát a tájékoztatás során felvilágosították, és amely tudatában vállalta a beavatkozást.

A második sérülés a magzatok kiemelését követően keletkezett, amikor az orvos a hólyagot és a méhet összevarrta. Hasonló eseteket megvizsgálva az állapítható meg, hogy ennél a sérülésnél az orvos nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben el kellett volna járnia, ugyanis vélhetően nem vette figyelembe, hogy a hólyag már eleve sérült volt. Újabb hólyagsérülést okozott, amely következtében kialakult a sipoly. Feltételezhető, hogy az orvos akkor járt volna az elvárható gondossággal, ha különös figyelemmel lett volna a már sérült hólyagra, és ezáltal elkerülhette volna az újabb sérülés okozását.

Összefoglalva tehát egy korábbi sérülés után vagy nehezített műtéti körülmény során jogi értelemben az orvos akkor járhat el az elvárható gondossággal, ha ezeket a körülményeket munkája során figyelembe veszi. Az orvos ebben az esetben feltehetően azért a kárért lenne felelősségre vonható, amely a méhseb elvarrásakor okozott újabb hólyagsérülésből keletkezett, ugyanis ez már nem a műtéti kockázat, hanem a mulasztás körébe tartozik.

Previous Post Next Post